sometimes i think this love is sweet,

credit: freedormeater

Thor dühös és szomorú,
aztán már nem dühös,
és nem szomorú.



{ itt az előző rész }

Thorki AU, harmadik része a Thunder and Mischief sorozatnak, ez most ilyen boldogságos. Mert cuki vagyok. És mert én ilyen fura lélek vagyok, hogy hullafáradtan még kedvem van nekiállni egy TaM folytatásnak. Basszus, tényleg fura vagyok. Na, mindegy. Ööö. Érdekes lett ez a rész. Nem a jó értelemben. Úgy érzem, most nem igazán kaptam el a karaktereket. Mondjátok meg nyugodtan és szépen, javaslatokat is szívesen várok. Meg még rövid is lett. A Wordben többnek nézett ki. Szóval elnézést, de remélem, azért még élvezhető maradt a történet. Jó olvasást! :)

Thor őrjöngött. Feldúlta Loki szobáját nyomok után kutatva, valami jelet keresett, hogy mégis hová mehetett, de mindez eredménytelennek bizonyult.

Thor teljes tüdejével ordított, majd zokogva térdre hullt a sötét szoba közepén.

Mikor a sírás alábbhagyott, felhívta Jane-t és találkozót beszélt meg vele. Emlékei szerint valami olyasmit mondott neki, hogy „két külön világban élünk,” és hogy „nem miattad, abszolút miattam,” (erre Jane hozzávágta, hogy legalább ne ilyen sablonos dumával szakítson vele, mire Thor azt mondta, hogy nem tudta, hogy ez sablonos, és bocsánatot kért), meg „sajnálom,” pedig nem sajnálta.

Thor hazament és nagyon egyedül érezte magát.

Várt, várt és várt, minduntalan, türelmetlenül, nyomorultul, vágyódóan, bánva, egyre csak az üres szobát lesve, de be soha nem menve - és Loki nem jött…

- Testvér - szólította őt Loki -, sétáljunk.

Az erdőbe szoktak menni ilyenkor, hiszen az nagyon megnyugtató tud lenni a fáradt elmének és szívnek. Útközben beszélgettek és elijesztették a vadakat a kurjongatásukkal. Mint hobbi, űzték ezt. Egészen profik voltak már benne.

Aztán, mikor már eléggé bent jártak, Loki megállt Thor előtt, és megcsókolta.

Ez volt az első közös csókuk.

Lokiról keringtek pletykák, miszerint férfiakkal tölti az idejét, amit pedig lányokkal kellene, de Thor nem hitte el ezeket. Vagy nem merte elhinni, ám ezt akkor, zsenge ifjú lévén, még nem sejtette. Akkor még túltett rajta az emberi érzelmek szövevényes hálója.

- Mi… mi volt ez? - habogott Thor.

- Egy csók.

- Miért?

- Miért ne?

- De…

- Jó volt?

- Hát… igen.

- Akkor gyere - vonta őt közelebb Loki.

Újra csókolóztak, újra és újra, és még egyszer, és megint, folyton; nem álltak meg soha, elköltöztek apjuktól, és külön lakást béreltek, hogy bármikor tehessék ezt, hogy csókolózhassanak, aztán más elfoglaltságokba is kezdtek, és szépen lassan felfedezték egymást. De soha nem beszéltek róla, hogy mi is ez. És soha egyiküknek sem volt más egymáson kívül.

Thor zárva találta Loki szobájának az ajtaját. Egész testében remegett, még a mosolya is. A szíve a torkában dobogott, ahogy koppintott hármat az ajtón.

Loki kinyitotta. Kérdőn nézett Thorra.

Thor sóhajtott egy nagyot, és hirtelen ötlettől vezérelve magához szorította Lokit egy nagy ölelésben. Csak akkor engedte el, mikor Loki nyöszörögni kezdett.

- Hát itthon vagy - mosolyodott el Thor.

- Tán nem nyújtott neked megfelelő társaságot Jane kisasszony? - vetette oda Loki.

- Szakítottam vele - közölte Thor.

Loki arca hitetlenkedésről árulkodott, mégis volt benne némi megnyugvás és egy lappangó, elfojtott mosoly.

- Jane soha nem volt annyira fontos nekem, mint te vagy, Loki.

Thor lassan közelebb lépett, és tenyerébe simította Loki arcát.

- Kitaláltam valamit - mondta.

- Micsodát? - súgta Loki.

- Elmehetnénk, ezúttal együtt. Új életet kezdhetnénk, és senki nem tudná, hogy testvérek vagyunk.

- Vannak neked jó ötleteid is néha, látod.

Még aznap becsomagoltak, aztán egymásba fonódva hevertek a kanapén, Loki, lábát átvetve Thorén, a szőke hosszú, selymes haját csavargatta az ujja köré, míg Thor a laptop touchpadjét simogatta, ahogy a repülőjegyeket intézte.

Ekkor rontott be Fandral.

Szinte rögtön el is ájult.

[ a következőt! ]